Jótanácsok


Jótanácsok

 Az alábbi tulajdonságok nagyban befolyásolják a konyha, nappali, háló stb. bútorok kialakítását és tervezését. Ezért mindenképpen ajánlatos figyelembe venni őket egy bútor megtervezésénél.

Szín:

 

A színek kifejezőereje önmagukban nem tökéletes, csak más színek társaságában képesek az általunk kívánt hatást elérni. A különböző árnyalatok kiegészítik vagy fokozzák egymást. 
A színek birodalmában végtelen az egymással harmonizáló árnyalatok száma, de sajnos ugyanez vonatkozik a disszharmoniára is. 
Mivel a színek közvetlen hatást gyakorolnak a hangulatra, a nem megfelelő kombináció rosszkedvet, levertséget, haragot, idegességet válthat ki. Éppen ezért a tónusokkal átgondoltan kell bánni, különösen akkor, ha a minket körülvevő négy falról van szó.

 Az autóvásárláskor a "megfelelő” szín egy nagyon fontos szempont. A egyedi konyha-vásárlóknak is nagyon konkrét szín-kívánságaik vannak, ennek ellenére a vásárlást nem ugyanolyan mértékben befolyásolják a szín-elképzelések. A túl kirívó színek nem ajánlottak. A fa, fém, márvány stb. anyag-színek optimális látványt adnak. Szelíd színességük egy "mozgó keretet” ad a szemnek. A szín-karakternek "semlegesnek” és sokszínűnek kell lennie. A szín-hatás pszichológiájának rugalmasnak kell lennie, mert az egyes hangulatok szerint a színek különbözőek. A konyhát azonban nem lehet hangulat-függően átfényezni.

Ergonómia:

 

A belsőépítészet, lakberendezés, fejlődésének folyamán az egyre inkább emberközpontúvá vált. Olyannyira, hogy egy egész tudományág jött létre az irányzat tanulmányozására, kutatására, továbbfejlesztésére.
Ez a gyakorlat a konyha tervezésben is megnyilvánul, méghozzá abban, hogy - a felhasználó igényeinek megfelelően - egyre testreszabottabbá váljon a helyiség, melyben a munkavégzés kényelmesebb.

 
-munkaháromszög

Az 50-es években a Cornell Egyetemen fejlesztették ki a munkaháromszöget elméleti modellként a fő munkaterületek közötti utak ésszerű összefüggéseként.

Amely szerint az egyes munkaterületek közötti ideális távolságoknak nem szabad a hat métert átlépnie, ahol a háromszög szárhossza 3,50 és 8 méter között variálódhat.

Minden alaptípusra vonatkozóan az elméleti modell segítségével az alaprajz megszerkeszthető. Érvényes előre megadott kicsi lakásalaprajzokra éppen úgy, mint a nagy házakon belüli új tervezésekre.

A munkaháromszög jellemzi a mindenmunkafolyamat számára fontos térbeli összefüggést. A jól felszerelt fő munkaterületekre tekintve a munkaháromszög adja a legjobb elrendezést. Ez az elrendezési elv az alapja más tipikus konyhakonstellációknak is.

 -optimális magasságok és munkaterületek

Az egyes területek minősége mellett az úthosszúságok és a mozgásfelületek térbeli kapcsolata a kritériuma egy kényelmes munkavégzésnek. Ez érinti a mosogató, előkészítő hely, tűzhely, tároló szekrények (esetleg éléskamra) közötti teret, de az étkezőasztal bevonását is. A munkamagasságoknak, mélységeknek és szélességeknek a különböző munkafolyamatokhoz méretezve nagynak és kényelmesnek kell lenniük. A munkalap munkaterületét használják húsvágáshoz, zöldségtisztításhoz, eszközök és edények elhelyezéséhez. Léteznek minden munkafolyamathoz optimális magasságok és optimális területek, amelyek azoknak a személyeknek a magasságától függnek, akik a tevékenységet folytatják. Mivel minden egyes álló helyzetű munka fárasztó, célszerű, ha a munkahelyeket különböző magasságokkal építjük be. Az álló, előkészítő munkahely mellett, amely körülbelül 910 mm magas, kellene egy ülő helyzetű 710 mm-es munkahely is, ami kiegészítő tésztagyúró munkahelyként nyer értelmet. Egy 700 mm-nél nagyobb munkalapmélység a munkát komfortosabbá teszi a fej nagyobb szabadsága miatt (elérési hosszra figyelni kell!). Egy állítható magasságú munkalap is ajánlott ergonómiai okokból, de főleg kicsi konyhákba nehéz beépíteni. Ahol nem beépíthető, mindenesetre legyen egy 710-740 mm magas asztal, amelynél például a tésztagyúrás lehetséges. A mozgásélettani minőségek mellett szükségesek a jó fényviszonyok és a levegőcserék.

 -magasságmeghatározás a gyakorlatban

 Mivel a munkamagasságok a testmérettől függnek, kísérletsorozatban határozták meg a megfelelő magasságokat.  A munkalapnak könnyebb munkák esetén 10-15 cm-rel a könyök-magasság alatt kell lennie. Az 1,65 m-nél magasabb személyek részére egy 700 mm mély munkalap a megfelelő, mivel képesek az egész munkamélységet használni. Annak a személynek a magassága döntő, aki túlnyomórészt a konyhában dolgozik. Ha több különböző magasságú személy használja a konyhát, akkor az átlagos magasságot kell meghatározni. Az 1,55 m alatti személyeknél a 960 mm-es mértéket nem kell átlépni. Az 1,95 m fölötti személyeknél pedig, a 850mm-t. A méretet és az optimális munkát a munkalapon a felső szekrények beépítése részben nagyon korlátozza és megakadályozza. Különösen zavaró a páraelszívó, amit túl szorosan a főzőfelület fölé tesznek.

 -tároló helyek

A tároló és lerakó helyek a konyhában fontosak. A dolgok, melyeket meg kell őriznünk, és valahova el kell helyeznünk, olyan szorosan, amennyire lehet a fő munkaterület mellett állnak, ahol többnyire ezeket használjuk. A minden nap használt edényeket a mosogató közelében jól elérhetően kell tartani. Ehhez megfelel egy nyitott polc. De a könnyen nyíló csapóajtók, tolóajtók, süllyesztett ajtók is lehetségesek, még ha költségesebbek is. A hétköznapi edényeknél a porosodás nem gond. A ritkán használt edényeket ezzel szemben szekrényben kell tárolni, amelynek nem kell feltétlenül a mosogató közelében állnia.  A kések és a minden nap szükséges evőeszközök egy mágnes-sínhez tapadnak és a munkafelület alatti fiókban hevernek. A fazekak és a serpenyők szabadon függnek, jól elérhetőek közvetlenül a tűzhely mellett vagy kihúzható fiókban vannak a munkalap alatt. A nem mindig használt fűszerek, hagyma a munkaterület alatti fiókokban állnak, csak a legfontosabb fűszerek vannak felül. A vevő kívánságától függ, hogy a készlet kívül sorakozik vagy a szekrényajtók mögé zárva. Kispénzű vásárlók számára is kínálkozik lehetőség arra, hogy egy jól megtervezett szerkezetet eleinte egyszerű polcokkal lássanak el és később lassanként praktikus fiókmodulokkal, és bútorokkal egészítsenek ki.

 

Fogalmak:

Belsőépítészet általában a  fürdőszoba-; konyha-; nappali-; étkező-; hálószobabútorok,beépített szekrények, lépcsők, galériák, mennyezet-; és falburkolatok tervezése. A komoly kihívásokat jelentő munkák alatt értjük például a templomokbelső tereinek berendezéseit, színházak, mozik, áruházak, szállodák lakosztályainak (köztük elnöki, színészi lakosztályok) kialakítását; kereskedelmi cégek tárgyaló és bemutatótermeit; múzeumok kiállító tereit, egyetemek, vállalatok konferencia-termeit, kávéházi berendezések építészeti kivitelezését. Az asztalosipar a bútorokon kívül hajlított elemek gyártásával, intarziás parketták készítésével; valamint a több százéves kastélyokban végzett restaurációs, rekonstrukciós munkákkal is foglalkozik.

Stílusok:

Vidéki (country)


 A vidéki települések komoly hagyományokkal rendelkeznek a téralakítás és a tárgyformálás terén. A főleg állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó, gazdálkodó életformával összhangban álló lakberendezési szokásokat nevezzük vidéki stílusnak. Eredetileg Angliából származik, később Amerikában is meghonosodott, és country néven vált ismertté. Adott területekre más-más stílusjegyek vonatkoznak, sajátos bútorok, színek, hagyományok. A vidéki élet, a természet közelsége sokakat vonz, ezért manapság ez a stílus egyre inkább népszerűvé válik. A vidéki stílus bármely lakásban kialakítható, létrehozásához nem szükséges nyaraló, vagy falusi ház. A főbb stílusjegyek a fából készült, robosztus, kissé megkopott bútorok, a természetes közepes színárnyalatú  faburkolat a falakon. A stílusra jellemző lakástextilek a virágos kelmék, a nagy drapériák, a természetes textúrák, a háziszőttes. A könyvszekrények,polcok minden helyiségben helyet kapnak.  A dekoráció porcelán- illetve személyes tárgyakból, fényképekből és mindenféle használati eszközökből áll.

 
Klasszikus

 A klasszikus stílus alkalmazása során a régi történelmi korok hangulatát igyekszünk lakásunkban felidézni. A későközépkorban a céhek által előállított míves bútorok, pazar kelmék és kifinomult művészi alkotások töltötték be a paloták, udvarházak helyiségeit. A későbbiek során is a történelmi korok szerint alakultak ki a klasszikus enteriőrök, és az adott kor eszmeiségét tükrözték.  A klasszikus enteriőr, nagy tágas tereket, és meghitt kis zugokat egyaránt igényel. A klasszikus tér, kimért, elegáns, nyugalmat, biztonságot sugároz. A bútorok alapvetően meghatározzák a kialakított tér jellegét. A klasszikus bútor anyaga tömör, jó minőségű fa, kialakítását fejlett asztalos technika, míves faragások, intarzia, és veretek jellemzik. A helyiség stílusát a fő darabok határozzák meg, míg a kisbútorok és dekorációs eszközök mint stílus erősítő elemek jelennek meg. 

A stílus meghatározó eleme a kandalló fa vagy márvány párkánnyal. A kandalló általában térszervező funkcióval bír, vagyis hozzá szerveződnek a bútorok, bútor csoportok. A padozat a szobákban fa hajópadló, vagy intarziás parketta, a konyhában és egyéb helyiségekben ezeken kívül lehet rusztikus kő burkolat, vagy márvány. A luxus, a fényűzés hangsúlyozására a padlót szőnyegek borítják, a stílushoz igazodva antik, perzsa, vagy kelim. A bútorok mellett a lakástextilek adják meg a klasszikus otthon karakterét. Az igazi klasszikus anyagok mellett mint a selyem, bársony, csipke alkalmazhatunk napjaink termékeiből is, ha mintázatuk, színviláguk igazodik stílusunkhoz. Alkalmazható dekorációs elemként hímzés – ún. úri hímzés -, régi függöny, kendő, vagy indiai, távol-keleti kelme. A stílus csoporton belül fontos, hogy a korszerű eszközök (TV, házimozi, HI-FI berendezés, konyha gépek) használaton kívül ne legyenek szem előtt. A világításra jellemző az általános világítást biztosító rusztikus csillárok mellett a sok helyi fény, és a dekorációt adó műtárgyak kiemelő megvilágítása.

 
Angol

 Az angol stílus alkalmazása szempontjából a lakás adottságai mindenképpen meghatározóak. A klasszikus angol stílus kizárólag nagy belmagasságú és alapterületű helyiségekben mutat szépen. Nem könnyű a klasszikus stílusjegyeket összehangolni a modern életforma kívánalmaival, de türelemmel, odafigyeléssel és némi hozzáértéssel mégis megteremthetjük a kívánt hangulatot. Az angol nappali nyitott kandalló nélkül elképzelhetetlen. A kandalló itt nem egyszerű fűtőtest, hanem fontos stílusjegy, és térszervező elem. Ha nem lehetséges nyitott tűzterű, hagyományos kandalló alkalmazása, akkor egy szép formájú, gázos, vagy elektromos kandalló is beépíthető. A kandalló, a hozzá tartozó kovácsoltvas eszközökkel, és tartozékokkal meghatározza a szoba hangulatát. A kandalló fölé tükör vagy festmény, a párkányára klasszikus kiegészítők, szobrok, gyertyatartók kerülnek. Az angol stílusra jellemző a sötét színű fából készült, intarziás mahagóni-, diófa, vagy tölgyfa bútor. A bútoroknak pompát és kényelmet kell sugározniuk. A kárpitozott, párnázott dívány, szófa, vagy karfás kanapék, karosszékek a szoba jellegzetes bútorai. Ebben a stílusban, már megjelennek a garnitúrák. A falnál egyéb bútorok állnak, konzolasztal, kabinetasztal, tükör, vagy könyvespolc sötét színű fából. A bútorok mellett a lakástextilek adják meg a klasszikus otthon karakterét. A mintás damaszt, a régi kárpit, vagy a brokát, a sima vászon, a nyomott virágminta, a selyem, és a csipke mind-mind fellelhető az angol enteriőrben. A falak jellegzetes fa burkolatán kívül az antik-, vagy az olcsóbb festett falikárpit, a hímzés, régi függöny, indiai, afrikai, távol-keleti kelme vagy szőnyeg stíluserősítő elemként kerül alkalmazásra. 

A falakra kerülő anyagok sima felületen érvényesülnek a legszebben. A klasszikus hatást tovább fokozzák a bársonyból és bársonyos selyemből készített gyönyörű függönyök, a hozzájuk tartozó lelógó rojtok, bojtok. Az ablakokat, és a párkányba illesztett párnázott ablaküléseket rojtos anyagokból készült függönyök, és drapériák díszítik. A világító testek széles skálája szerepel a klasszikus angol enteriőrben, úgymint a kristálycsillárok, (lehet ötvösmunka is,) asztali lámpák, állólámpák, falikarok. Az általános világítás mellett jellemző helyi világítások, (fényszigetek), és a műtárgy megvilágítások használata. 
A falakon merész színek, sűrű mintás tapéták és a faburkolatok a jellemzőek. A padlóra fektessünk antik, vagy perzsaszőnyeget. A bútorokat erőteljes színű, összetett mintájú bársony, damaszt, bőr huzattal vonják be.

 

Provance-i

A stílus Franciaország déli vidékeiről került el hozzánk, itt helyezkedik el ProvanceA francia mediterrán stílus jellemzői kőburkolatú, vagy antikolt festésű falak, egyszerű fapadlóval, illetve rusztikus, égetett kerámia járólapokkal burkolt padozat. Legfőbb jellemzői a kopottas, meleg földszínek alkalmazása, úgy a falakon, mint a padlón. Az asztalos- és kovácsmunkák nem hivalkodóak, egyszerű vonalvezetés, kevés díszítés jellemzi. Bútoraik egyszerűbbek, kézi munkával készültek. A kiegészítők sokszor ódon használati tárgyak. Színvilágára a sárgás – zöldes –kék, esetleg a levendula színek a jellemzőek.

 
Angolszász

Az angol/amerikai stílust nem formai jegyek alapján lehet meghatározni, inkább egyfajta gondolkodásmódot, életszemléletet tükröz, melynek alapjai a hagyománytisztelet, a célszerűség szem előtt tartása. Emellett fontos a tartósság, tehát a jó alapanyagok és a kiváló megmunkálás. A díszítés, a formák időnként túlzók, időnként a puritánságig egyszerűek. A belső terek általában a rendeltetésüknek megfelelő hangulatot tükrözik, minden jól átgondolt. Egy középület vagy egy bank épülete az állam vagy a cég nagyságát hirdetik, míg a magánszféra, a lakások otthonosak, kényelmesek, de egy centivel sem nagyobbak a szükségesnél. Az angolok/amerikaiak nemcsak szokásaikat, de tárgyaikat is őrzik. Ritkán dobnak ki bármit is, különösen, ha az már generációk óta a család tulajdona. Egy angolszász otthon már-már zsúfoltnak tűnő szalonja vagy ebédlője sokszor nemcsak a család, de egész korszak történetét is elmeséli nekünk. Hozzánk illő ez a stílus, ha mélységes nosztalgiával viseltetünk a régi korok iránt, vagy rajongunk az antik darabokért.

 

Mediterrán

 A földrajzi stílusok közül mostanában hazánkban a mediterrán a legnépszerűbb. A mediterrán stílust a rusztikusság, a tartósság, és a vidámság jellemzi. A Földközi-tenger teljes partvidéke – Portugáliától Görögországig – a mediterrán övezetbe tartozik. Itt alakult ki az olasz, a görög, francia (a provance-i), a spanyol, illetve a mór (marokkói) mediterrán lakberendezési stílus.

Magyarországon több mediterrán jellegű stílus érvényesül, elsősorban a görög, olasz, illetve spanyol enteriőrökHa mediterrán stílusban kívánunk egy lakást berendezni fel kell mérni, vajon alkalmasak-e a körülmények a hangulat megteremtéséhez. Természetesen nem csak mediterrán épületben lehet mediterrán enteriőrt kialakítani. Ha azonban szeretnénk az épület és a belső terek stílusa között harmóniát kialakítani lehetőségünk van a ház külső jegyeit zsalugáterekkel, meleg falszínnel, kőburkolattal, és a tető héjazat kialakításával – a mediterrán cserép nem csak formájával, de színeivel is igazodik a stílushoz - az előkert és az udvar növényeinek megválasztásával átalakítani „mediterránná”. A terasz, a szőlőlugas központi szerepet játszanak a mediterrán ház kialakításában. A belső kialakításánál követelmény a bőséges természetes fény, és a tágas terek. A bútorok fenyőből és tölgyből készülnek, megtalálhatók a gyékénnyel bevont székek. Jellemző a kovácsoltvas alkalmazása, amelyből bútorlábakat, nyitott polcokat, ülő- és kisbútorokat, valamint egyéb kiegészítőket készítenek. Ezeket mind a belső, mind a külső térben használják. A teljes mediterráneumban jellegzetes dekorációs elem a kézzel festett agyagedény, amelyet citrom- vagy szőlőminta díszít. Textil használatuk változatos, de általában kerülik a súlyos, sötét, nehéz anyagok alkalmazását. Elmaradhatatlan tartozékok a színpompás növények.

 
Art Deco

A stílus mint vezető lakberendezési divatirányzat kezdetét az 1910-es évekre, végét az l940-es évre tehetjük, csúcspontja az 1925-ös párizsi világkiállítás volt, ettől kezdve rohamosan elterjedt a világ minden táján. 

Az Art Deco hatása megmutatkozott az , építészet, formatervezés, iparművészet, képzőművészet, területén. A stílus Amerikában és Ausztráliában teljesedett ki a 30-as, 40-es években. Az Art Deco irányzata valójában sok különböző stílus ötvözeteként jött létre, a 20-dik század elején virágzó összes stílusirányzat jeleit felfedezhetjük benne (Modernizmus, Kubizmus, Bauhaus, Futurista, Art Nouveau), de Tutanhamon fáraó sírjának feltárása és a mexikói lépcsőzetes maja piramisok is közrejátszottak fejlődésében. Mint a „Napjaink házai” oldalon már részleteztük a XX. Század új követelményeket támaszt az alkotókkal szemben. Új elvárása van az egyre gyorsabban fejlődő iparnak is a formatervezéssel szemben. Most már kevésnek bizonyulnak az art nouveau kínálta lehetőségek. A tervezett formák és konstrukciók a felhasználásra kerülő anyagok a megmunkáló gépek által nyújtott új lehetőségeknek kell, hogy megfeleljenek. A tárgyakat a fölösleges díszítményektől megszabadítják, a szerkezeteket racionalizálják az ipari gyárthatóság szempontjából, és így alkalmassá válnak azok a tömeggyártásra. A kor művészi és műszaki alkotói megteremtik a napjainkban is ható új irányzatot, melyet mi art deco néven ismerünk. Megteremtői visszanyúlnak a XVI. Lajos Direktóriumi stílusának formajegyeihez, de felhasználják az art nouveau korábban elért összes ipari formatervezési eredményét is. A modernistákkal ellentétben az art-deco alkotói nem vetették el a díszítő motívumok alkalmazását, így az absztrakció alkalmazása nem vezetett száraz, csupasz, geometrikus formákhoz. Jellemzői a különleges anyagok sokszor meghökkentő használata, a letisztult formavilág, az állatbőröket utánzó kárpitok, króm, bakelit felületek, geometrikus minták. Az európai alkotókkal szemben az amerikaiak a műanyagok, és fémek helyett gyakran nyúltak olyan természetes anyagokhoz, mint a cápabőr, vagy az elefántcsont. Később ebből az irányzatból jön létre az avantgarde Bauhaus irányzat, mely jelszava: művészet az életért. Az Art Deco napjainkban is nagy népszerűséget élvez, mivel könnyen variálható akár modern, akár klasszikus teret kívánunk vele berendezni. A 30-as évek bútorai kézzel megmunkált, gyönyörű trópusi fából készült visszafogott, kifinomult és elegáns vonalvezetésű darabok. E formatervezett bútorok elterjedését a tömegtermelés, az olcsóbb anyagok felhasználása tette lehetővé, megfizethetővé váltak, a polgári otthonok díszei lettek. Az Art Deco bútorok mai szemmel is frissnek, lendületesnek mutatkoznak, és ugyanazt a pompát és eleganciát képviselik, mint a századelőn.

 

Minimál

A minimál az a stílus, ami csak is a tiszta formák és a rend révén igyekszik elérni a harmóniát. Alapelve a Bauhaushoz rímel: a tér szolgálja az embert és a benne lévő szükséges használati és berendezési tárgyak a természet szimmetriarendjét, egyensúlyát, ritmusát az ott élő emberre visszasugározzák. A stílus jellegzetessége a különböző funkciójú terek egybenyitása, a minták vagy a formák sorozatos ismétlése, azokat sorba állítja, ezzel is hangsúlyozva, hogy a minimál enteriőr harmóniája a rend, a rendezettség. Az egyszerű teret egyszerű geometriai formák ritmikus ismétlésével igyekszik barátságossá tenni, ha erre nincs lehetősége, akkor ugyanezt a színekkel teszi, amelyek sohasem harsányak, vagy zavaróak. A bútorok vonalvezetése, szerkezete is maximálisan a használhatóságra, funkcionalizmusra épül, szigorúságukat a precíz megmunkálás, a különböző anyagok - például fém, üveg, textil, bőr, fa – társítása oldja. A szerkezetek nem láthatóak, a függőleges és vízszintes síkok által létrehozott kubusok sorozata alkotja a tárolásra alkalmas bútorokat, míg az ülőbútorok egyszerű kocka alakúak, kiváló minőségű, de mintázat nélküli kárpitozással. A terek dekorálása során a minimál szabálya szerint kitett, vagy felfüggesztett tárgyak formai ismétlése, vagy azok sorba állítása, ritmusa teremti meg a kívánt esztétikai élményt. A minimál színvilágára jellemző, hogy a környezetet egy - esetleg két, de nem több - harsány szín teszi hangsúlyossá, illetve fordítva, például egy markáns falszínhez választhatunk finom, elegáns bútorokat, kárpitot.Térigényes stílus megköveteli a berendezési tárgyak közötti üres felületeket és azok levegős elrendezését, a bőséges természetes fény jelenlétét. A fűtőtestek zavaró hatásának elkerülésére a minimál lakásokban jellemzően padló-, vagy falfűtés kerül kialakításra. Az igazi, osztatlan légterű, minimál lakásokban a nappalit csak a bútorok választják el az étkezésre, főzésre és az alvásra használt terektől. A minimál nappalit a sima felületek, szép anyagok és színek jellemzik. A falak egyszínűek, a padló általában világos, de jól mutat a fekete is. Az esetlegesen sivár felületet megtörhetjük egy szép modern szőnyeggel. A nappali bútorainak jellegzetes darabja a geometrikus, egyenes kontúrokkal megrajzolt, kárpit nélküli kanapé, és a kanapéval megegyező anyagú, kocka alakú puff, amely ülésként, lábtartóként,de akár lerakóként is funkcionál. Az ülőbútorok felett tetővilágítás, vagy az azt idéző mennyezetvilágítás, növeli a térérzetet, és fényszigetként térszervező elem. A nappaliban elhelyezett házi mozi, HI-FI berendezés, és egyéb modern műszaki termék, nem csak a szórakozást biztosítja, de fontos stílus alkotó elem is. Noha a stílusra jellemzőek az osztatlan légterű helyiségek, mégis nyugalmunk érdekében jobb, ha hálószobánk külön helyiségben kerül kialakításra. Ha ez nem biztosított, akkor üvegfal, térelválasztó, vagy polcok alkalmazásával alakítsuk ki az intim területet. 
A hálóban központi szerepet játszó ágy is egyenes vonalú, minden disztítéstől mentes. A minimál hálóban helyet kaphatnak még alacsonyabb komódok, éjjeliszekrények,ruhásszekrények.Itt is száműzni kell a felesleges tárgyakat, díszítést, női csecse.- becséket,és állandó rendnek kell lenni. A minimál konyha, csak úgy, mit bármilyen ebben a stílusban megálmodott helyiség, nagy térben érvényesül. Jellemzi a letisztult vonalvezetés, a kevés osztás. A falakat elég festeni, nem szükséges a hidegburkolatok alkalmazása. A konyhabútor sok fém, illetve üveg elemből áll, de készülhet fából is, a fogantyúk rejtettek, így nem törik meg a sík felületeket, jellemzőek a mély fiókok, és felső szekrényként a felnyíló vagy liftajtó rendszerű kis magasságú elemek. A minimál megkívánja az inox konyhai berendezéseket, amelyek ebben a környezetben remekül mutatnak. A fémek hidegségét egy jól megválasztott szín használatával száműzhetjük. A minimál fürdőszoba alapvető berendezési tárgya a süllyesztett, mély kád. Fontos szerepet játszanak a nyugodt légkör kialakításában a pazar, selymes felületek, sima mészkő, padlócsempe, vagy faburkolat. A stílus jellegzetességei a fal melletti, és a falra a szerelt mosdók, a beépített, sötét fából készült fürdőszobai szekrények.